A bölcs király sosem akar háborút.
Elérkeztünk cikksorozatunk negyedik részéhez, melyben értelemszerűen a Marvel Moziverzum (ezentúl csak MFU) negyedik filmjét vesszük górcső alá, a 2011-ben megjelent Thort. A nem is olyan rég megjelent Ragnarök miatt a mennydörgés istene élhet legélénkebben a rajongók emlékezetében, de most visszakanyarodunk a kezdetekhez, hiszen amekkora jelentőséggel bírt Thor legutóbbi kalandja a filmes univerzumban, legalább olyan fontos volt az első is.
Előzmények - Következő állomás: Asgard
2008. októberében bejelentette a Marvel a következő három filmjét: a Vasember folytatást, a Thort és az Amerika Kapitányt. Ebből már a képregényrajongó társadalom le tudta szűrni, hogy mi körvonalazódik az akkor még független Marvel Studios háza táján, a Vasember 2-ben feltűnő Fekete Özveggyel pedig biztossá vált, bizony gőzerővel robogunk egy Bosszúállók mozifilm felé, aminek kihagyhatatlan tagja volt Asgard villámokat szóró istene, Thor. A szőke istenség élőszereplős változata már látható volt az 1988-as A hihetetlen Hulk visszatér című tévéfilmben, azonban a mozivásznakra való eljutása még váratott magára.
Előzmények - Alakul a molekula
1991-ben az igazi Pókember-trilógia rendezője, Sam Raimi már készített egy Thor mozi koncepciót, azonban ebből nem lett semmi, a jogok pedig ide-oda vándoroltak különböző stúdiók közt (A hihetetlen Hulk cikkben már említettük a 2001-es Fox-féle próbálkozást), míg végül vissza nem kerültek a Marvelhez. A történet megírására Mark Protesevich-et kérték fel még 2006-ban, míg a rendezői széket Matthew Vaughn kapta. Viszont Vaughn 2008-ban elhagyta a projektet, így a Marvel felkereste a színházi, televíziós és filmes körökben egyaránt járatos Kenneth Branaght.
Korábbi írásokban kihangsúlyoztuk, hogy a Marvel az MFU felépítése során több kockázatos, de aztán kifizetődő lépést tett. Ez a dolog a Thornál is jelen volt, erre egyik példa a casting. Thor szerepére egy akkor még relatíve ismeretlen ausztrál színészt választottak, Chris Hemsworthot, Loki szerepét pedig a mára már közönség kedvenc státusszal bíró Tom Hiddleston kapta. Ami kockázati tényezőt Robert Downey Jr. esetén a balhés múlt jelentett, itt azt a mozifilmes tapasztalat hiánya képezte, de végül mindkét választás jól sült el. Jane Foster szerepét a képregényfilmek terepén (V mint Vérbosszú) már nem ismeretlen Natalie Portman kapta, mentorát, Eric Selvig professzort pedig Stellan Skarsgård alakította. Az asgardi királyi család fejének, Odin szerepére a Marvelnek sikerült megszerezni a Hannibálként már legendává vált Anthony Hopkinst, feleségét, Friggat a szintén veteránnak számító, azonban akkor a filmezést már évek óta mellőző Rene Russo keltette életre.
"A kilenc birodalom ékköve"
Kenneth Branagh a rendezés során többféle elemet is vegyített, így az első Thor film tekinthető egyfajta szuperhős köntösbe bújtatott Shakespeare-i királydrámának, sci-fivel és fantasyval megszórva. A képregényekhez képest a legnagyobb változást a mitológiai vonal nagy részének elvetése jelentette. Ez azért alakult így, mert a már korábban lefektetett földhözragadtabb MFU világképébe nehézkes lett volna besűríteni egy varázslattal teli, viking mitologikus vonalat. Ennek következtében az asgardiak sokkal inkább lettek fejlett idegen lények, mintsem valódi istenek. Ehhez hasonlóra volt már példa annak idején a Csillagkapu című sorozatban, azonban a végső ábrázolás igencsak másképp alakult a két franchise-nál.
Univerzumépítés szempontjából az MFU első fázisának második legfontosabb darabja a film. Amíg a Vasember megalapozta a közös univerzumot, a Hulk pedig erre épített, addig a Thor jelentősen bővítette azt, és rengeteg új lehetőségnek nyitott ajtót. Emberszerűbb megközelítés ide vagy oda, bevezetésre kerültek más világok, bolygók, idegen lények, eszközök, és megmutatta, hogy a Föld már korábban is kapcsolatba került másokkal. Kevin Feige-ék munkájának grandiózumát mutatja az is, hogy a filmben megtörténtek elindítottak egy olyan eseménysort, ami kihatással volt mind későbbi mozikra, mind pedig az egész MFU-ra, és ennek konklúzióját majd a 2018-ban megjelenő Végtelen háború során fogjuk látni.
"Jó anyád tudja-e, hogy ruháit viseled?”
Filmünk története időszámításunk előtt veszi fel a fonalat, röviden bemutatva a jégóriások és az asgardiak közt dúló háború végét, illetve annak eredményét. Előreugorva közel kétezer évet, megismerjük a fiatal királyi testvérpárt, majd látjuk, hogy a már felnőtté vált, forrófejű Thor miként reagál a jégóriások provokációjára. Ezzel a tettével kivívja apja haragját, aki megfosztja erejétől és a pörölyétől, aztán a Földre száműzi hősünket. Itt találkozik az Eric Selvig vezette tudóscsapattal, akik kifejezetten féreglyukakkal foglalkoznak. Később megjelenik a korábbi produkciókban is kapocsként szolgáló S.H.I.E.L.D., valamint megtudjuk, hogy az Asgardban bekövetkező események sem a puszta véletlen művei voltak.
A film során több cselekményszálat is kapunk: a testvérek közti kapcsolat alakulását, a képregényekből már ismert Thor-Jane Foster románcot, megpedzegetik a Sif vonalat, megtörténik Sólyomszem (Jeremy Renner) első filmes felbukkanása, visszatér a Vasemberben megismert Phil Coulson, valamint a stáblistás jelenetben végre elkezdik felvezetni a Bosszúállók eseményeit.
Tony Stark karakteréhez hasonlóan Thor is átmegy egyfajta változáson első kalandja során, hiszen a film eleji forrófejű, nagyképű énje, ha nem is teljesen, de alakul. Megtanulja az önzetlenséget, az emberek védelmének fontosságát - ennek köszönhetően kapja vissza az erejét - és a felelősségvállalást. Ez a jellembeli fejlődés végig fogja kísérni a későbbiekben is, legyen szó csapat vagy önálló filmről.
Ábrázolását tekintve a Thor talán az első fázis legimpozánsabb darabja. A film eleji Asgard képek mai szemmel is gyönyörűek (tudom, csak hét évről beszélünk, de a technológiai azóta is rengeteget változott és fejlődött), de említhetném akár az éjszakai látképét a városnak, vagy a Bitfröstön való átkelés jeleneteit és Jotunheimet is. Látszik, hogy igyekeztek a Marvelnél már akkor a lehető legjobb minőségre törekedni.
"A bölcs király sosem akar háborút, de mindig készen áll rá."
Misztikus eredetének megnyirbálása ellenére a Thor új szint vitt a MFU-ba, és bebizonyította, hogy egy viszonylag kevésbé ismert karakter bemutatkozása is lehet sikeres. Több szálon kapcsolódott a korábban létrehozott közös univerzumhoz, de önállóan is teljesen képes helytállni. Jelentőségét mutatja, hogy rengeteg alapot lefektetett, amiből a későbbi Marvel produktumok merítettek, valamint ez volt az első "szuperhős, de mégsem lehet beskatulyázni kizárólag ebbe a szerepkörbe" típusú film.
Habár mai szemmel nézve jelen vannak a tipikus "eredetfilmes” problémák, de mégis élvezhető a végeredmény. A megjelenése utáni kritikai visszhang is elég jól sikerült, a Rotten Tomatoes-on a mai napig 77%-on áll, valamint összegészében egész korrekt értékeléseket kapott. Pénzügyi szempontból sem teljesített rosszul, 150 millió dolláros készítési költség és marketing mellé végül 449 millió dolláros bevételt tudhatott magáénak, ami a karakter akkori ismertségét tekintve egyáltalán nem volt rossz kezdés.
67%
Boldizsár István
Az Út a Végtelen háborúig cikksorozat előző részei:
Út a Végtelen háborúig - 03. rész
Út a Végtelen háborúig - 02. rész
Út a Végtelen háborúig - 01. rész
