A Marvel kozmikus irányt vesz.
Most, még a visszatekintő megírásakor is alig bírok nekiesni a klaviatúrának. A tél katonájánál már feltettem magamnak ezt a kérdést, ami itt most hatványozottan is igazzá vált - hogy a fészkes fenébe tudott ez a film működni? Hogyan teremtett egy beszélő mosómedvéből és egy nyamvadt fából a Marvel egy kasszasiker franchise-t? Egy sorozatos, duci színészből Hollywood egyik legfelkapottabb színészét? Egy olyan űroperát, amely a mostani generációs kisgyereknek kb. azt jelenti, mint nekem anno a Csillagok Háborúja?
Egy biztos: A galaxis őrzői első etapja 2014. augusztusában jött, látott és elsöprő győzelmet aratott a Marvel számára, amit senki még csak gondolni sem mert volna. Nézzük, hogyan is sikerült mindezt elérniük.
A galaxis születése
A 2012-es Comic-Con-on jelentette be először Kevin Feige a készülő Guardians of the Galaxy mozit, melynek középpontjában a képregényekben még viszonylag fiatal, 2008-as csapat összetételt tervezték bemutatni. Érdekességként megemlítjük, hogy a bennfentes információiról elhíresült Umberto Gonzales a Vasember 3-mal egyetemben már előre lelőtte a Marvel terveit a közelgő filmről - Umberto (becenevén El Mayimbe, vagy gúnynevén El Maybe vagy El Meh-yimbe, tekintve, hogy inkább lő mellé mint talál el bármit is egy-egy legújabb pletykájával) volt az első olyan újságíró, akit a Marvel Studios perrel fenyegetett a kiszivárogtatott információi miatt - végül azonban nem történt jogi előrelépés az ügyben.
A Marvel forgatókönyvíró programjainak keretein belül Nicole Perlman közel két évet dolgozott a film első vázlatán, amit aztán a projekt élére rendezőként kinevezett, kvázi ismeretlen James Gunn 2012-ben befejezett (2013-ban pedig a híres Markus és McFeely páros is kiegészített). A folytatást Gunn már egyedül írta, ami alaposan meg is látszott - de erre térjünk vissza pár hét múlva, addig is jegyezzétek meg ezt az apró mozzanatot, fontos következményei lesznek még a későbbiekben.
A főszereplő Peter Quill, vagyis Űrlord (“Hogy ki?”) szerepére egy tucat név felmerült, így láthattuk majdnem a film elején táncikálni Joel Edgerton-t, Eddie Redymayne-t, a Thor: Sötét világból ismerős Zachary Levi-t, Joseph Gordon-Levitt-et vagy a Smallville című sorozat zseniális Lex Luthor-ját, Michael Rosenbaum-ot - csak hogy párat említsük. Még az a Lee Pace is szerencsét próbált a szerepért, akire végül aztán Ronan jelmezét húzták a készítők (Pace gyakorlatilag húzott egy Tom Hiddleston-t, aki ugyebár mint tudjuk, szintén a főhős szerepére jelentkezett, hogy aztán az antagonista bőrébe bújva lopja be magát örökre a - főleg hölgy - nézők szívébe). A választás végül meglepő módon arra a Chris Pratt-re esett, akit a Városfejlesztési osztályból ismerhettünk korábbról - nézett mindenki rendesen, mikor a kevésbé testépítő alkatú, bolondos karaktert akcióhősként kigyúrva viszontláttuk az első képeken a filmből.
A többi szerepre is széles skálán sikerült színészeket találni, a profi birkózó és teljesen tapasztalatlan Dave Bautista (Drax) mellett egyaránt helyet foglalt a Star Trek rebootból ismerős Zoe Saldana (Gamora), a The Walking Dead gyűlölve szeretett (vagy szeretve gyűlölt?) Merle Dixon-ja, Michael Rooker (Yondu) - aki nem mellesleg Gunn régi barátja, botrányosan tudják oltani egymást nyilvánosan - valamint olyan színészóriások, mint Glenn Close (Nova Prime), Benicio del Toro (A gyűjtő) vagy John C. Reilly (a Nova hadtest egyik vezetője, Rhomann Dey). A Doctor Who rajongók is örülhettek, amikor Karen Gillian is csatlakozott a stábhoz Nebulaként, aki alaposan sokkolta a fanokat teljesen leborotvált fejtetőjével - elhivatott a hölgy a szerepe iránt, na.
És akkor még nem ejtettünk szót a félig praktikus, félig pedig CGI segítségével létrehozott Mordály és Groot hangjairól - előbbire a Másnaposok sztárját, Bradley Coopert, utóbbira pedig a “család” koronázatlan királyát, Vin Diesel-t sikerült leszerződtetni. Mint utólag kiderült, Gunn külön forgatókönyvvel készült Diesel számára, melyben részletesen körülírta neki, milyen érzelem és háttér is rejlik pontosan egy-egy “Én vagyok Groot” megszólalás mögött.
Utolsó karakterként csatlakozott a stábhoz Josh Brolin, mint az Őrült Titán, Thanos - Gunn elmondása szerint őt volt a legnehezebb a forgatókönyvbe integrálni, mivel inkább szolgálta a Marvel Moziverzum érdekeit a filmmel szemben - végül aztán találtak neki egy megfelelő jelenetet, hogy ugyan rövid ideig, de ízelítőt adhassanak, ki is vigyorgott a Bosszúállók végén megjelenő stáblistában.
Adott tehát egy rakás s-fej, akiket egy relatíve ismeretlen rendező próbált csapattá kovácsolni egy olyan filmben, melynek 95%-a az űrben játszódik és telepakolták a ‘80-as évek legjobb slágereivel. A bukás garantált volt.
Az Assemble! után: Ensemble!
Oda vagyok az ensemble cast-okért, vagyis az olyan szereplőgárdáért, ahol gyakorlatilag mindenkire ugyanannyi hangsúly és képernyőidő jut. Éppen ezért A galaxis őrzőit (és a folytatását is, legalábbis ilyen téren) kimagasló alkotásnak tartom az MFU egészét tekintve. Őszinte percek következnek - számomra előkelőbb helyet érdemelt a saját rangsoromon, mint az első Bosszúállók film. Gunn elképesztően jól ír karakterpillanatokat - remek párosítások és jól megírt párbeszédek jellemzik az egész filmet.
Az öt főhős megismertetése egymással és a nézővel egyaránt pazar, folyamatosan, tökéletesen adagolva az információt tudunk meg róluk egyre többet és többet, amivel a film simán eléri azt másfél-két óra alatt, hogy izguljunk értünk és megkönnyezzük azt a bizonyos “Mi vagyunk Groot” jelenetet. Foglalkoztam hasonló történet írásával, így el tudom mondani saját kézből, mennyire piszok nehéz is tető alá hozni. Egyensúlyban tartani, hogy egy-egy karakter mennyi, és legfőképp milyen rivaldafényt kap.
A három színész (Pratt, Saldana és Bautista) egyaránt abszolút élik a szerepüket, nyilván Űrlord főszereplőként azért előtérbe van helyezve. Chris Pratt-en látszik, hogy minden percét élvezi az alakításnak, nem véletlenül lett azóta annyira felkapott Hollywoodban. Saldana is elképesztően badass Gamora szerepében, de az igazi meglepetést Bautista szolgáltatta - ha még nem hallottátok volna az autista kisfiú történetét, aki végre igazán azonosulni tudott egy karakterrel (“Nézd, ő sem érti a metaforákat!”) akkor keressetek rá a neten, érdemes.
Mordály és Groot persze elvitte minden kis (és nagy…) gyerek számára a filmet a hátán, szerintem az egész mozi boxolt a levegőbe az ominózus börtönös jelenetnél - habár addig nem is sejtettük, de valójában mindig is arra vágytunk, hogy egy beszélő fa hátába kapaszkodó, gépágyús mosómedvét láthassunk végre.
Amit imádok a karakterekben, hogy nemcsak a humort és az akciót szolgáltatják, hanem a rendkívül szomorú és tragikus hátterükkel alaposan pakolnak a drámai oldalára is a filmnek. Ilyen téren egyébként Nebula (akihez a második részben csatlakozik Yondu is) ügyesen fel van építve, szóval tényleg pacsi Gunn és Perlman számára, hogy egy filmben totál nulláról (szó szerint, hiszen a legtöbbünk számára valószínűleg még a képregényekben is vadidegen névnek számított A galaxis őrzői cím) sikerült mindezt felépíteniük. S mindezt tették egy szórakoztató, izgalmas filmben.
A Marvel kozmikus irányt vesz
A film története a klasszikus MacGuffin sajátosságokra épít, szóval a narratívát tekintve nincs itt semmiféle újdonság. A gömb és a benne rejlő Végtelen Kő szinte minden karakternek fontos, így a sztoriszálak teljes egészében ennek megszerzése körül forognak.
Amiért ez tud működni, az egyrészt a már említett szórakoztató és érdekes karakterek, másrészt pedig a teljesen új világ. A Marvel - ahogy a korábbi A tél katonája visszatekintőmben is írtam - elkezdte felfedezni a különböző zsánerek adta lehetőségeket: így ugrottunk nagyot a politikai thriller után egy űroperára, melynek céljául Kevin Feige-ék egyértelműen a Marvel univerzum kozmikus oldalának bemutatását tűzték ki. (Ezt a világot erősítette azóta a Thor: Ragnarök, valamint a jövőre érkező Marvel Kapitány is a csillagok közé fog minket varázsolni.)
A történet alapvetően egyébként teljesen rendben van - a szálak szépen futnak össze, megismerünk két izgalmas és a későbbiek során fontos karaktert a Gyűjtő és Thanos személyében. Eközben pedig megannyi, korábban ismeretlen világot (Xandar vagy Tudástér) is bemutatnak nekünk, tele-tele képregényes easter egg-gel és utalással, hiszen itt találkozunk először a Végtelen kövek eredetével és univerzumban betöltött meghatározó szerepükkel. A Kree faj, a Celestial-ok, a Nova hadtest, a Fosztogatók - mind-mind tiszteletét teszi a filmben.
Az egyik negatívumot számomra először, amikor láttam a filmet épp ez jelentette - valahogy annyi faj, bolygó, karakter mozgott a vásznon, hogy már az első fél órában totál összezavarodtam, hogy ki micsoda és hova is megy éppen. Viszont azóta sem érzem azt, hogy megpróbálják lenyomni a torkomon az expozíciót (jajj te jó ég, mennyire jó kontraszt lesz ez az írásom pár hét múlva a második rész szétszedésénél…), mindent szépen bemutattak és hagyták a nézőt, hogy megismerje ezt a rendkívül színes galaxist - hogy aztán abszolút megértsük, miért is akarják hőseink megmenteni azt.
Rengeteg dolog kerül bemutatásra ebben a két órában, aminek na vajon ki issza meg a levét? Na ki? Nyilván a film antagonistája, Ronan, a “Sose törik sose törik be” Vádló (bocs…). Sajnos Ronan motivációi eléggé klisések és nincsenek is túlzottan bemutatva, a karakter is ritkán tűnik fel a filmben, úgyhogy ő sem lesz az a gonosz, akit emlegetni fogunk a Marvel legjobbjai között. Közel sem egy Malekith-szintű elbaltázás Ronan, de nem is lett szegény túlságosan emlékezetes… és akkor még finoman fogalmaztam. A maga egy jelenetében Benicio del Toro Gyűjtője vagy a Josh Brolin által életre keltett Thanos sokkalta jobban megfogott és érdekelt, mint ő az egész film alatt.
A humor és az akció telitalálat a filmben, de ahogy már kihangsúlyoztam, a történetet a karakterpillanatok emelik igazán a magasba. Elképesztően hazavágja az embert emocionálisan, ahogy Peter megkaparintja a Végtelen követ és megjelenik számára a halott édesanya, akinek ezúttal végre megfogja a kezét. Kíváncsian vártam a film utolsó jelenete után a galaxis őrzőinek legújabb kalandját, amit a moziba betévedve sem én, sem a legtöbb rajongó nem gondolt volna.
Összegzés
Szerintem a fenti sorok alapján leeshetett, hogy imádtam ezt a filmet a kezdetek óta. A galaxis őrzői az egyik leginkább újranézhető alkotás az összes Marvel film közül, mindig jól szórakozik rajta az ember. Nem véletlenül Gunn kapott a későbbiek során kimagasló szerepet a Marvel Studios jövőjét illetően, jelenleg az összes, kozmikus történetet valamilyen szinten figyelemmel kíséri majd tanácsadóként. Tekintve, hogy 2014-ben sikerült egy mosómedvével és egy faággal minden idők legnagyobb augusztusi nyitóhétvégéjét produkálnia (amit azóta csak az Öngyilkos Osztag tudott megdönteni), nem is olyan meglepő.
85%
Goretity Dániel
Az Út a Végtelen háborúig cikksorozat előző részei:
Út a Végtelen háborúig - 09. rész
Út a Végtelen háborúig - 08. rész
Út a Végtelen háborúig - 07. rész
Út a Végtelen háborúig - 06. rész
