Ez lesz belőle, ha a The Walking Dead találkozik a Marvel-univerzummal.

Még az olyan hatalmas franchise-ok, mint a Marvel is rászorul néha, hogy picit felkavarja a háza táján kialakult állóvizet, revizionálja saját stratégiáját, új témákat és trendeket lovagoljon meg. Ekkor jelennek meg új szuperhősök, összejönnek a régen várt crossoverek és univerzumrengető események. Vagy csak szimplán szórakoznak egy jót az alkotók és kreativitásukat egy kiadós agymenésben élik ki. A Marvel Zombies is hasonló gondolat mentén születhetett meg.

2005-ben az Ultimate Fantastic Four (Újvilág Fantasztikus Négyes) lapjain tűnt fel először az az alternatív univerzum (Earth-2149), ahol egy titokzatos fertőzés következtében a Marvel szuperhősei húsevő monstrumokká váltak. Mark Millar író és Greg Lard rajzoló eredetileg csak a sorozat pár számába szánta abszurd ötletkezdeményét. De az ötlet amennyire elborult és idegen volt a Marvel-képregények akkori világától, körülbelül akkora potenciált láttak a témában. Robert Kirkman, akit leginkább a The Walking Dead megteremtőjeként ismerhet a közönség, akkoriban épp az Ultimate X-Men (Újvilág X-Men) szérián dolgozott, így kézenfekvő választásnak bizonyult a Marvel zombis alternatív világának felépítésére. Rajzolóként az a Sean Phillips csatlakozott a projekthez, akinek a rajzai többek között olyan képregények lapjairól köszöntek vissza, mint a Dredd Bíró, a Hellblazer, vagy a Fekete Özvegy, de legkiválóbb munkáit az Ed Brubakerrel közösen jegyzett későbbi művek jelentik (Fatale, The Fade Out, Incognito, Kill or Be Killed). A kollaboráló páros korábbi munkáiból tehát már gyanítható volt, hogy egy emlékezetes és szaftos képregényfolyam kerekedhet.

A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az Ultimate Fantastic Four „Crossover” című száma letette azt. Reed Richards segélyérő hívást kap egy már idősebb, alternatív világbeli énjétől. Richards kaput nyit erre az univerzumra, ám kiderül, hogy csalás áldozatává vált: a zombi univerzum Richards doktora csalta tőrbe, hogy így szerezzen friss húst a folyamatosan éhező zombihősöknek egy másik világból. Magneto valamilyen oknál fogva nem fertőződik meg, ezért önfeláldozó módon segít a még életben maradt hősöknek elhagyni a fertőzött bolygót, hogy aztán elpusztítsa az átjárót. Elkeseredett küzdelembe kezd a zombik ellen, és fülébe jut, hogy a földön kívülről érkezhet segítsége is. De természetesen nem minden alakul a terveknek megfelelően.

A legnagyobb hibát akkor követheti el valaki, ha megpróbálja komolyan venni a Marvel Zombies világát. A The Walking Deadben megszokott melankolikus, kilátástalan, mélyebb morális tartalmat hordozó sztorik után Kirkman kicsit elengedhette a gyeplőt és feje tetejére állíthatta egy bevált franchise jellegzetes figuráit. Szinte az összes szuperhős zombiváltozata megjelenik, akik nem tipikus élőhalottként viselkednek. Ugyanis beszélnek, és erejük jó nagy része is megmaradt a fertőzés ellenére, vagy éppen valamelyest módosult. A hangsúly tehát az éjfekete, morbid humorra helyeződik. Meglepő módon a harsány vizuális poénok helyett a kialakult helyzet abszurditásából fakadó helyzetkomikum kerül előtérbe, amelyet a zombihősök kissé bárgyú, erőltetettnek tűnő egysorosai és verbális poénjai tarkítanak. Természetesen nem lenne teljes az összkép egy jó nagy adag önirónia nélkül, így az élőhalottakat szerepeltető széria gyakran reflektál saját világára és hőseire, azok képességeire.

Sean Phillips a saját stílusától némileg eltérő képivilágot alkalmaz, de még így is felismerhetőek a tipikus kézjegyei. A színvilág kellően sötét, erős tónusokkal és árnyékokkal dolgozik, ám a színalkalmazás végig kissé tompa. Nincsenek a képről leugráló, harsány színek, ez pedig csak ráerősít a komor képivilágra. A rajzok összképe inkább elmaszatolt és nem túl részletgazdag, de remekül passzol a kialakítani kívánt világ hangulatához.

A téma remek talajt biztosít a brutális vérengzésekre és természetesen nincs is hiány kiomló belekből, leszakadó végtagokból és rendesen ömlik a vér. Különös módon mégsem válik teljesen öncélúvá ez a vérengzés (már ha nem tekintjük alapvetően is öncélúnak magát a témát), és szerencsére nincs is túltolva. Így a parodisztikus jelleg mellett is inkább megmarad egyfajta tiszteletteljes, mégis szemtelen fricskának.

Érdemes lehet kiemelni Fekete Párduc karakterét a sztoriban, aki végig szenvedő alanya a húsevő hősök ténykedésének és testi traumái mellett elég komoly lelki megpróbáltatásokon is keresztülmegy. Végig nagyon morbid a képregényfolyam, rajta keresztül mégis valamivel átélhetőbb súlyt kap sztori, kialakul egy kisebbfajta balansz, amely a bűnös humorfaktoron túl rávilágít az adott univerzum borzalmaira. Persze nem megy át egzisztencialista drámába az egész, mégis nagyon hatásos sanyargatott karakterének jelenléte.

A Marvel Zombies első felvonása öt részből áll, de itt nem állt meg a történet. Olyannyira életképes volt saját lábán is az ötlet, hogy azóta több folytatás és spin-off készült. Eddig mindösszesen öt számozott széria készült a bezombult hősökkel, egy The Army of Darkness crossover és annak folytatása is a sorozat részét képezi, valamint több kisebb-nagyobb folytatás és előzmény mellett nemrég egy rebootot is kapott a Marvel Zombies. Szerencsére a magyar olvasók sem maradtak le az élőholt szuperhősökről: a Nagy Marvel-képregénygyűjtemény keretein belül magyar fordítást is kapott az első széria Marvel Zombik néven. Nagyon szép és igényes kiadásban élvezheti tehát bárki itthon is ezt a morbid, groteszk, abszurd, vériszamos, bűnös élvezetként szolgáló, mégis rettentően humoros erőszakorgiát.

Laki Péter

A cikk eredetileg a Premier Magazin 2018-as Samhain Különszámában jelent meg.