Stan Lee leghíresebb történetei egyetlen gyűjteményben.

2018. november 12-e szomorú nap a Marvel rajongók számára: 95 éves korában e napon hunyt el Stan Lee. Neve és arca egybeforrt a Marvellel. Sokan csak az időskori filmes cameoiból ismerik, és ha van előnye ezeknek a kis epizódszerepeknek, hát remélhetőleg az az, hogy a legtöbben utána is néztek, hogy ki ő, és mit köszönhet neki a cég. De nem csupán a Marvelre és annak rajongóira, hanem napjaink popkultúrája és a képregényiparra is kifejezetten nagy hatást gyakorolt Lee munkássága. Legfőbb hazai helytartója, a Kingpin kiadó pedig a Marvel Legendák sorozat keretein belül egy képregénytörténeti szempontból sem elhanyagolható történeteket összefogó gyűjteménnyel tisztelgett a már életében is legendás alkotó előtt.

A kötet alcíme némileg félrevezető, hiszen Stan Lee leghíresebb történetei mellett a szerző elmondása alapján a kedvencei is bekerültek a kötetbe – egy híján, hiszen Lee egyik közismert favoritja az Ezüst Utazó főszereplésével és Moebius rajzaival készült Példabeszéd, ami már korábban a Fumaxnál megjelent. Nagy szerep jut a minden téren úttörő Fantasztikus Négyesnek, Stan Lee máig leghíresebb karakterének, Pókembernek, ahogy az említett Ezüst Utazónak és Galactusnak is. Mivel a sztorik nagy része a Marvel aranykorában (ami a képregények ezüstkora) jelent meg, ezért természetesen (és jogosan) idejétmúltnak tűnhetnek. Igaz ez mind a kor technológiai lehetőségeihez igazodó illusztrációkra, mind a történetmesélésre. A gyakran önismétlő szövegek, a narrációra ráerősítő gondolatbuborékok vagy dialógok ugyanúgy a kor termékei, mint az innováció, amit Lee és rajzolói képesek voltak végrehajtani a lapokon. A nem kevésbé legendás közreműködők, mint Steve Ditko, Jack Kirby vagy John Buscema legalább annyi szerepet vállaltak a Marvel felvirágoztatásában, mint a szellemi katalizátorként működő Lee.

A „Ha nincs más kiút…” című Pókember történet az első volt a sorban, ami egy három füzeten átívelő szálban mutatta meg Pókember egyediségét. Peter Parkernek egyszerre kell megküzdenie Dr. Octopus-szal és bandájával, valamint a May néni betegsége által okozott pszichés teherrel, ami kihatással van az iskolai teljesítményére és a magánéletére is. Ez a történet pedig ereje teljében mutatja meg a Marvel által életre hívott hőstípust. Parker természetesen felveszi a harcot a gonosszal (nagy erő és nagy felelősség, ugye), de emellett a mindennapok problémáival, a családi ügyekkel is meg kell birkóznia, ami Lee aktív közbenjárása előtt példa nélküli volt a hasonló történetekben. Az azóta klasszikussá nemesedett és sokat idézett sztoriban található az a jelenet is, ahol Pókember a személyes kínjából erőt merítve emel le magáról több tonnányi acélt. Szép képi megjelenítése ez annak, hogy még a legnagyobb problémákból is van kiút, ha az ember a szerettei érdekében cselekszik. Az érzelmek uralják a másik Pókember történetet is (A kölyök, aki gyűjtötte a Pókembert), ahol egy kis rajongójához látogat el Peter. A korábban már itthon is megjelent szívszorító tiszteletadásban garantált, hogy szem nem marad szárazon.

Részlet a Galactus eljöveteléből

A Galactus eljövetelében találkozhatunk először a bolygófaló kozmikus lénnyel (milyen meglepő…) és hírnökével, az Ezüst Utazóval. Kirby a lehetőségeihez mérten egy nagyszabású, apokaliptikus science fiction látomást elevenített meg. Bár általában Ditko Doktor Strange képregényeihez kötik a pszichedelikus vizualitást, azért itt, valamint a Lényt főszerepbe helyező Egy ember, egy szörny történetben Kirby is megmutatja, hogy fogékony az alternatívabb képi megjelenítésekre – és azt is, hogy miért kaphatta a „Király” becenevet. Kirby még mai szemmel nézve is mutatós (bár ma már érezhetően retro) stílusban meséli el Galactus első látogatását, legyen szó akár a plánozásról, panelezésről, kompozíciókról. De a csúcs mégiscsak az a kuriózumnak számító pár oldal, amikor kollázsszerűen emel be pointillizált fotókat (vagy legalábbis fotorealisztikus grafikákat), ezzel pedig egy nagyon érdekes, retro-futurisztikus hangulatot keltve mutat rá a Fantasztikus Négyes valóban felfoghatatlan perspektívákba is kitekintő kalandjaira.

Stan Lee levelezőrovatának személyes, bensőséges, barátságos hangneme nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hosszú távú elköteleződésre tudta rávenni olvasóit, aminek hatására a Marvel azzá a mamutcéggé válhatott az évtizedek során, ahogy ma ismerjük. Ebből a rovatból is kapunk pár oldalt, hogy jobban megérthessük, miért is lehettek annyira hatásosak saját korukban a Marvel kiadványai. De a Kingpin szerkesztésében összeálló kötet legnagyobb erőssége mégiscsak a beemelt sztorikban keresendő. A csodák világa nemcsak Marvel rajongóként, hanem képregény-, vagy popkultúra-történeti megközelítésből is igazán érdekes kiadvány. Bár némi csalódást okozhat a modern képregények rajongóinak, mégiscsak olyan fontos mérföldköveket tartalmaz, amik hozzájárulhatnak az idáig vezető út és a Marvel valódi jelentőségének megértéséhez.

Laki Péter