Újabb két Marvel-széria ért a végéhez Magyarországon.

Habár idén sajnos egy új MCU-produkciót sem kaptunk, a hazai TV-csatornák azért gondoskodtak róla, hogy ne maradjunk teljesen Marvel-kontent nélkül. A Légió, a Marvel’s Runaways és a The Gifted – Kiválasztottak befejező évadainak műsorra tűzésével az HBO GO, a Viasat6 és a Fox+ régi adósságaikat törlesztették a magyar rajongók felé, és ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy kétéves huzavona után végre Az új mutánsok is mozikba került, kijelenthetjük, hogy legalább a 20th Century Fox Marvel-univerzumának szálait sikerült teljesen elvarrni. Miután arról a filmről, illetve a Légió nyár folyamán elérhetővé tett befejezéséről már értekeztünk, úgy gondoltuk az év zárásaként még megosztjuk veletek gondolatainkat a Runaways és a The Gifted kapcsán is.

Marvel’s Runaways (3. évad)

A Hulu által indított Runaways kezdetben kifejezetten izgalmas vállalkozásnak tűnt, de három év után sajnos be kell látnunk, hogy a streaming-csatorna nem tudott igazságot szolgáltatni Brian K. Vaughan díjnyertes szériájának.

Habár a karakterek összességében hűek maradtak a képregényes gyökereikhez, a készítők pont azt a sajátosságát nem voltak képesek megragadni a Runawaysnek, ami miatt a csapat eleve népszerűvé vált az olvasók körében. Így a sorozat, amelynek a konvenciók lerombolásáról kellett volna szólnia, végül a legtipikusabb YA-sablonok szerint épült fel, ennélfogva pedig sokkal inkább illik a CW-féle szuperhősös produktumok sorába, mint mondjuk a netflixes Marvel-adaptációk közé. Csak remélni tudom, hogy az FX csatorna nagyobb sikerrel jár majd Vaughan másik közkedvelt és a társadalmi elvárások témáját még markánsabban középpontba állító alkotása, az Y, az utolsó férfi adaptálásával.

A Runaways esetében persze van egy másik nyilvánvaló probléma, ez pedig a büdzsé (vagy inkább annak hiánya). Az még hagyján, hogy a szökevények továbbra is Los Angelesben kénytelenek dekkolni, de az már különösen kiábrándító, hogy miközben nekünk egy közepesen érdekes tinidrámát kell néznünk, a háttérben intergalaktikus és dimenzióközi ősi háborúk zajlanak, melyekről mi persze csak szóban értesülhetünk. Ettől még lehetne élvezetes a show, hiszen a Marvel sorozatai már többször bebizonyították, hogy jól felépített karakterekkel bármilyen hiányosságról elterelhető a nézők figyelme, de a Runaways sajnos ezen a téren sincs annyira a helyzet magaslatán. Habár Chase, Gert, Karolina, Alex, Molly és Nico továbbra is szerethető figurák, utóbbit leszámítva sem ők, sem a kapcsolataik nem fejlődnek igazán sehova az előző két évadhoz képest.

Az viszont némi vigaszt nyújthat, hogy a megúszósra vett földönkívüli invázió után most egy kicsivel érdekesebb főgonoszt kapunk a varázserejű Morgan le Fay személyében, aki ha nem is lesz minden idők legjobb női antagonistája, a jelenléte határozottan javít az összképen. Ez persze nagyban köszönhető a rendkívül karizmatikus Elizabeth Hurley-nek, aki láthatóan nagyon élvezte ezt a szerepet, ráadásul nem hagyhatom szó nélkül, milyen elképesztően jó formában van az 55 éves színésznő. Ettől függetlenül sajnos nem mondhatnám, hogy A bájkeverő óta sokat javult a játéka, és a helyenként elég nevetséges jelmezek sem segítenek rajta.

A Marvel’s Runaways befejező évadát, csakúgy, mint a sorozat egészét, nem nevezném kifejezetten rossznak, hétről hétre kellemes kikapcsolódást nyújtott. Épp csak az a baj, hogy ennél sokkal többnek kellett volna lennie, ha azt vesszük, miből dolgozott a stáb.

60%

The Gifted – Kiválasztottak (2. évad)

Ha az X-Menről van szó, a Foxnak épp annyi dologért lehetünk hálásak, mint amennyi miatt bosszankodnunk kell. Az elmúlt húsz évben kiemelkedően jó (X-Men 2., X-Men: Az eljövendő múlt napjai, Logan – Farkas) és botrányosan rossz (X-Men – Az ellenállás vége, X-Men kezdetek: Farkas, X-Men: Sötét Főnix) feldolgozások egyaránt öregbítették, illetve rombolták a brandet, de összességében van pár kulcsfontosságú tényező, amit egyik produkció sem tudott eltalálni.

Az egyik ezek közül a csapatdinamika. Míg a filmekben többnyire az éppen aktuális húzónevek (pl. Hugh Jackman, Jennifer Lawrence, James McAvoy) határozták meg azt, mely karakterek kerüljenek a reflektorfénybe, a képregényekben a team sokszínűségének volt köszönhető a siker. The Gifted – Kiválasztottak abban a szerencsés helyzetben van, hogy mivel sztárszínészeket nem engedhetett meg magának a produkció, a felvonultatott szereplők egyformán nagy figyelmet kaphattak. Ebből mondjuk az is következik, hogy az igazi nagyágyúkhoz nem nyúlhattak az írók, de azért akad még pár kevésbé ismert mutáns a Marvel világában, akiket fel tudtak fejleszteni annyira, hogy saját kreációikkal együtt elvigyék a show-t.

A másik kulcstényező, amit az eddigi mozis feldolgozások csak amolyan tessék-lássék módon érintettek, az a mutánsok, mint a mindenkori kisebbségek küzdelmeit megtestesítő közösség allegóriája. A The Gifted második szezonja kifejezetten ügyesen bontja ki ezt a metaforát, bemutatva az eltérő nézőpontokat valló, de végső soron ugyanazért a célért harcoló gyülekezetek közti feszültségeket, a gyűlöletcsoportok megerősödésének táptalajt biztosító társadalmi/politikai frusztrációkat, illetve az ideológiai meggyőződések és a magánélet konfrontációját.

A színészek közül továbbra is a Strucker-házaspárt alakító, a sci-fi/fantasy zsánerek terén igazi veteránnak számító Stephen Moyer (True Blood – Inni és élni hagyni) és Amy Acker (Angel) emelkednek ki magasan, de ezúttal a többiek is tisztességesen felzárkóztak hozzájuk. Az erősen "jessicajonesosított" Polarist megformáló Emma Dumontot emelném ki külön, de en bloc mindenkiről elmondható, hogy sokkal komfortosabban mozog a szerepében, és így mélységeiben is alaposabban bele tudta magát ásni a karakterébe, mint az első évad során.

Ami viszont szomorú, és ez sajnos szintén kritikus fontosságú tényező egy X-Men-produkció esetében, az a szemkápráztató akciójelenetek, a látványos szuperképességek széles palettáját felvonultató grandiózus összecsapások hiánya. Míg a fentebb tárgyalt kérdésekben a televíziós formula előnynek számít, ebben sajnos komoly hátráltató erőnek bizonyult a kurta költségvetés. És nem is csak itt, de a set design terén is. Habár jó volt látni a Martalócokat és a Pokoltűz Klubot, a főhadiszállásaik leginkább a rosszemlékű Marvel’s Inhumans TV-sorozat gagyi díszleteit juttatták eszembe.

Ha őszinte akarok lenni, a sorozat tavalyi kaszájának híre nem viselt meg túlzottan, hiszen akkor még csak az első évadhoz volt szerencsém, ami, mondjuk úgy, sok kívánnivalót hagyott maga után. A második szezonra viszont az alapvető tónus, a karakterdinamika, a jellemábrázolás, sőt, még a világépítés terén is annyira behozta a lemaradását a The Gifted – Kiválasztottak, hogy a gyengeségei ellenére nemcsak hiányozni fog, de a kedvenc élőszereplős X-Men-produkcióim közé is simán oda tudom majd helyezni.

75%

Szatyina Dávid