Első videojáték ajánlókban egy igazán különleges darabról írunk számotokra.

Disclaimer: Ez nem egy kritika. Azt már megcsinálták mások, többször, több helyen. Ez egy ajánló (vagy nem ajánló, a végére kiderül) azoknak, akik még nem ismerik a játékot, vagy ismerik, de nem próbálták még.

Közeleg a Pókember: Hazatérés hazai bemutatója, és pár gerilla plakát után tudjuk, ki is a legizgatottabb a július 6-án esedékes premier miatt. Régi barátok, és mindkettőjüknek jól áll a piros kosztüm. Wade Wilson többször is felbukkan Peter Parker oldalán, ezért most róla lesz szó; pontosabban arról a játékról, amelyben ő kapta a főszerepet. Kezdjük hát az elejéről.

Ez nem egy klasszikus eredetsztori, de nem is ez volt a cél, amikor a High Moon Studios elkészítette kedvenc nagypofájú hősünk saját játékát 2013-ban. Inkább az, hogy kapjon Wade egy olyan lehetőséget, ami hű a karakteréhez, és filmvásznon vagy nehéz lenne megvalósítani, vagy nem létezik olyan besorolás, amivel moziba lehetne engedni. És mivel maga a formátum jóval kötetlenebb, mint egy film, vagy egy sorozat, ezért sokkal többet is bele lehet tenni, így közelebb áll és hűebb lehet a képregénybeli figurához. Ezzel kapunk sok órányi szórakozást: annak az érzésnek a kielégítése nagyjából, amit a film végén éreztünk, hogy még ne legyen vége. Hát ennek nem is lesz vége egyhamar.

Ha valaki nem egy nagy játékos, annál tovább lehet élvezni, bár annál jobban fel is tud idegesíteni. Viszont ha egyszer kipörgettük a storyline-t, jöhetnek a challenge-ek, szóval elég sok szórakoztató órát garantál nekünk. Ezt köszönhetjük többek között Daniel Way forgatókönyvének, aki számos Deadpool képregényt is megírt, valamint Nolan North zseniális alakításának, mint hang.

A játék stílusát tekintve egy klasszikus hack’n’slash akciójáték, ahol az eszetlen kaszabolás adja az alapot. Persze az eszetlen kaszabolás csak egy rövid ideig működik, ahogy haladunk előre, nem árt ésszel is kicsit kaszabolni. Emellett fejlődünk is. XP helyett itt érméket lehet gyűjteni, amit beválthatunk új fegyverekre, skill-ekre és ezek fejlesztésére. A folyamat során megszerezhető képességek közé tartozik a rövidtávú teleportálás is, amit már láthattunk korábban Rozsomák eredetmozijában. Alapvetően két pisztoly és két kard áll rendelkezésünkre, ezek mellé jön később több lőfegyver, és egy pár kib**** nagy kalapács is. Mehet a trancsírozás. A fegyverekkel persze lehet kombózni többféle módon, ehhez csak fel kell tölteni a momentumot és odacsapni úgy igazán, komikus és Deadpool-os túlzásokkal.

Ha már megvásároltunk mindent, amit meg lehet, akkor a vége felé járva oly nagy kihívást nem jelent, még úgy sem, ha a játék szabályosan fossa ránk az ellenfeleket. Így az aprítás ugyan még látványosabb, viszont hajlamos túlzásokba esni, és nem a komikus, Deadpool-os túlzásokba. Erre megoldást jelent a nehézségi szintek kiválasztása, amely az amatőrök számára a „Genetically Superior” szintről indul, azaz minden erőfeszítés nélkül megölhetünk bárkit és bármit. A „Veteran” minősül közepes nehézségnek, és a hardcore gamerek számára pedig ott az „Ultra-Violence!”. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy minden igényt kielégít: egyszerű szórakozás, vagy megpróbáltatást jelentő idegőrlés.

Mivel ez a leírás főként azoknak szól, akik még nem próbálták a játékot, ezért a történet szempontjából nem is szeretnék, csak nagy vonalakban beszélni. Deadpool megkapja a szkriptet a saját játékához, ám nincs lenyűgözve, ezért jócskán belejavít. Emiatt össze is vesznek a készítő High Moon Studios-szal, ugyanis a változtatásokra nincs elég költségvetés. Így Wade a maga kezébe veszi az ügyet, és elindul a megvalósítás felé sok-sok véren és egyéb testnedveken, folyadékokon keresztül.

Számos ismert karakter bukkan fel menet közben, főleg az X-Men történetekből. Velük aztán különböző módokon keveredhetünk interakcióba, legyen az tettlegesség, vagy akár romantikus próbálkozás. A főellenség utáni hajsza során segítséget is kapunk, bár ehhez szükség van némi rávezetésre. Wade gyakran tér el az aktuális témától, ám végül persze győzedelmeskedik a jó a rossz felett, jelentsen ez bármit is a szájhős zsoldos számára.

Mindezt persze az elvárt humoros módon, ami nem mellőzi az erős szavakat, és igen grafikus képi megjelenítéssel. Mondhatnánk, hogy csak erős idegzetűek számára ajánlott, de aki ismeri a karaktert, az talán sejti, mire is számíthat. A negyedik fal áttörése alap, és több módon, roppant kreatívan és poénosan oldják meg a készítők. Pro Tip: ha megy is minden elsőre, nem feltétlenül kell elsőre. Ügyességünkre reflektálva kritizálja a játékost, ami plusz humorfaktort jelent. A Deadpool erejét adó kísérletekből származó többszörös skizofrénia is irtó mulattatóan van bemutatva, ugyancsak a hangot kölcsönző Nolan North-nak hála.

A játék 2012-ben elnyerte a „Best of Show” címet a németországi Gamescom kiállítás újságírói által. A megjelenéskor a legjobb értékelést a Polygon-tól és az Inside Gaming-től kapta, 7/10-et, míg a leggyengébbet, 5/10-et a Videogamer.com adta (kipróbálták ők egyáltalán?). A rajongók körében nagy sikert arató Deadpool többeket is megihletett, köztük a Teamheadkick duót, akik játékok alapján írnak zenéket. Az általuk készített Deadpool Rap később a filmbe is bekerült, de erről majd máskor.

Összegzés: Jó szívvel ajánlanánk minden rajongónak (vagy akár nem rajongónak) a játékot; ha egy izgalmas, akciódús és szórakoztató kikapcsolódásra vágyna valaki kedvenc antihősével, ne habozzon belevágni. Mi pedig megyünk is, mert a cikk végére kedvet kaptunk az újrázáshoz!