Minden kezdet nehéz.

A Marvel Entertainment 2013 végén bejelentette, hogy megszületett az egyezség a legnagyobb streaming szolgáltatóval öt darab sorozat elkészítéséről és leadásáról. Ezek voltak a Daredevil, a Jessica Jones, a Luke Cage és az Iron Fist, valamint a Defenders. A formula hasonlóképp épül fel, mint a moziban, négy önálló kaland után egy ötödikben találkoznak és válnak csapattá. Kezdésként úgy döntöttek, a Daredevil-lel indítanak, ami részben biztonsági játék, részben pedig kockázatos is volt. Hogy miért is? A négy hős közül habár ő volt a legismertebb, a néhány évvel korábban készült, nem túl jól sikerült mozifilm (az azóta már denevérjelmezt húzó Ben Affleck főszereplésével) elég keserű szájízt hagyott maga után. Végül Jeph Loebék úgy döntöttek, vállalják ezt a rizikót, és a sorozat készítésével Steven S. DeKnight-ot bízták meg. DeKnight korábban dolgozott a Smallville-en és a Buffy, a vámpírok rémén is, de az igazi nagy áttörést a Spartacus hozta meg neki, amivel egyrészt önmagát, másrészt pedig a Starz csatornát is feltette a televíziós térképre. Végül egy hosszú, de annál minőségibb munka után (csak a forgatás tartott hat hónapig), a Daredevil első évada jött, látott és győzött.

A félelem nélküli ember

Már az első részben megismerhetjük az alapfelállást: Adott nekünk egy vak ügyvéd, Matt Murdock (Charlie Cox), aki társával, Foggy Nelson-nal (Elden Henson) épp most indítja el önálló jogi praxisát, egy gyilkossággal megvádolt Karen Page (Deborah Ann Woll), valamint a Bulletin újságírója, Ben Urich (Vondie Curtis-Hall). Matt amellett, hogy nappal ügyvédként tevékenykedik, éjszakánként maszkot (vagyis inkább sálat) húzva igazságosztóként veri a bűnözőket, ezt persze elhallgatva ismerősei és barátai előtt. A Karennel való kapcsolatba kerülésnek köszönhetően belekeveredik egy sikkasztási ügybe, amely megalapozza az évad fő szálát, és habár csak sejtelmesen, de elkezdi felvezetni az antagonistát, Wilson Fisket (Vincent D’Onofrio). Fisk teljes valójában egyébként csak a negyedik részben jelenik meg, ezzel is hozzáadva a karakterhez egyfajta sejtelmességet, valamint jelzi, hogy mennyire privát ember Matt későbbi nemezise.

A szezon során még a főbb szereplők táborát erősíti Claire Temple (Rosario Dawson), a tévés Night Nurse, aki egyfajta netflixes Phil Coulsonként minden későbbi sorozatban feltűnik, valamint Leland Owlsley (Bob Gunton), James Wesley (Toby Leonard Moore) és Vanessa Marina (Ayelet Zurer). Kisebb szerepekben pedig megjelenik a rejtélyes Madame Gao (Woi Ching Ho), a rögtön sejtjük kinek dolgozó Nobu Yoshioka (Peter Shinkoda), illetve Matt korábbi mentora, a képregényekből ismerős Stick (Scott Glenn), vagy ismertebb nevén Chaste. Az évad maga kevésbé egy eredettörténet, inkább azt hivatott bemutatni, hogyan lesz főhősünkből a maszkos ember, majd Hell’s Kitchen ördöge, és végül Daredevil. A történetről ennyit szerettünk volna, nem szeretnénk ellőni mindent azoknak, akik esetleg még nem nézték meg, de most kedvet kaptak hozzá.

Matthew és a gang

Dicséret illeti a szereplőket és a castingolókat is, hiszen sikerült egy remek színészgárdát összehozniuk. Charlie Cox igazán otthonosan érzi magát a vak ember szerepében, amihez nem kis felkészülésre volt szükség, és mint Daredevilre sem lehet rá panasz, tökéletes választás volt a szerepre. Szintén hatalmas piros pont jár Vincent D’Onofrio-nak, aki magasra tette a lécet az általa hozott Kingpinnel, elhiszi róla a néző, hogy ez egy sejtelmes üzletember, gengszter, és sokkolónak hathatnak a kiakadásai. Ami engem személy szerint zavart, az a beszédstílusa, ahol egy idő után kevésbé éreztem nyomatékosnak a mondanivalóját, mintsem idegesítőnek. Crutis-Hall, Deborah Ann Woll, Elden Hanson, Rosario Dawson, valamint Toby Moore is nagyon jól hozta a rájuk szabott szerepet, egyikük sem játszotta magát túl, nem mentek át zavaróba, és habár a hangsúly nem mindig rajtuk volt, sosem lehetett őket súlytalannak vagy fölöslegesnek érezni, jól asszisztáltak a két "főbb karakternek".

A főszereplők közül akinél kilóg a lóláb, az Ayelet Zurer, a Vanessát alakító színésznő, nála azért sokszor éreztem, hogy nem jelentene különbséget, ha valaki más játszaná. Meg kell még említeni Bob Gunton karakterét is, akinél nem tudom eldönteni, a készítők akarata szerint lett-e ennyire idegesítő, vagy a színész hozta le így, de nekem már egy idő után sok volt a képernyőn, még úgyis, hogy nem rajta volt a fókusz. A mellékszereplők közül mindenképp ki kell emelni a Madame Gaot eljátszó Woi Ching Ho-t, aki már csak jelenlétével is emelte a színvonalat, valamint remek életigazságokat és néhol humoros megjegyzéseket egyaránt letett az asztalra. Peter Shinkoda alakítása Nobuként már kevésbé volt jelentőségteljes, ám nem szabad elsiklani afelett, hogy az évad egyik legjobb jelenete az ő karakteréhez köthető.

New York a sötétben

A sorozat, hangulatát tekintve képregényes téren leginkább az Arrow első és második évadához hasonlítható. Realisztikus, két lábbal jár a földön, remek harcjelenetek, fontos benne a karakterek közti interakció. Magán viseli a készítő stílusjegyeit is, és habár közel sem olyan brutális, mint a Spartacus, a vérrel és az erőszakos jelenetekkel itt sem spórolnak. Ez egy elég nagy újítás és vállalás volt a Marvel részéről, hiszen ez még egy Deadpool és Logan sikere előtti produktum, valamint nagy eltérést jelentett az akkor az ABC-n futó A S.H.I.E.L.D. ügynökei és Carter ügynök sorozatokhoz képest, melyek szintén a Marvel égisze alatt készültek. Aki néz más Netflix szériákat is, annak ismerős lehet az, amit én csak úgy nevezek, „a Netflix érzés” – ez azt jelenti, hogy az adott műsor sokszor lassúnak, néhol vontatottnak hat, nem feltétlen lehet érezni, hogy a történet haladna is valami nagyobb felé, de valamitől mégis működik és fogyasztható. Ezt néha fel lehet fedezni a Daredevilben, ám itt a készítők nagyon jól egyensúlyoztak az akció-dialógusok-fordulatok tengelyén, és habár néhol lassabbnak hat a történet, sosem válik unalmassá, valami mindig fenntartja az érdeklődést az események körül.

A bekezdés alcímeként azt írtam, hogy New York a sötétben, ami kicsit megtévesztő lehet, hiszen rengeteg jelenet játszódik nappal, mégis az igazán fontos események éjszaka történnek. Ez adódik abból, hogy Matt mint maszkos igazságosztó is a nap leszállta után tevékenykedik, valamint a képi világban itt sikerült összehozni a legimpozánsabb látványt. Jó példa a lilás fényekkel borított szoba Matt lakásán, amikor Karen először van fent nála, vagy amikor Matt elmagyarázza, miként „lát”, ami leginkább a Mátrix - Forradalmakból Neo megvakulásához hasonlít, egyszerűen remekbe szabott látvány volt. A sorozat zeneileg is asszisztál a fent leírt hangulathoz, a felcsendülő dallamok egy komor és komolyabb érzetet adnak. Ha már zene és kép, muszáj megemlítenem az epizódok intróit, amit a másik három Netflix-sorozat közül csak az Iron Fist-nek sikerült megközelítenie, de még azt sem lehet ezzel egy lapon emlegetni. Sikerült a készítőknek egy igazi, „inkább nem tekerem át” nyitósort összehozni, egy emlékezetes zenei aláfestéssel.

A World On Fire

Összességében elmondható, hogy a Daredevil egy remekül sikerült széria lett. Nem kizárólag képregény sorozat, hanem megtalálható benne a jogi, a krimi és a harci vonal, ami egy érdekes elegyet alkot. Ezzel a sorozattal sikerült visszaadni a karakter méltóságát is, amit lássunk be, a mozi elég alaposan megtépázott. A mai napig a minőségi műsorok közé sorolható, az akkori televíziós képregényes felhozatalból pedig kiemelkedett, merőben más irányt mert felvenni, mint a vele párhuzamban futó S.H.I.E.L.D., vagy egy kicsivel korábban megjelent Carter ügynök, de még a konkurenciát is sikerült felülmúlnia. Korábban említettem, a Daredevil jött, látott és győzött, ezt mutatja többek között, hogy a Netflix legnézettebb sorozata lett akkortájt, és megkapta a második évados berendelését nemsokkal a megjelenése után. Apropó, a második évados berendelés elég game changer volt, hiszen előzetesen öt sorozatról szólt a Marvel-lel való megállapodás, amit így kibővítettek. Mivel a Defenders elé lett időzítve, így az is jó kérdés, hogy vajon hány, ott bemutatásra kerülő elemet változtattak, vagy hoztak előrébb emiatt, de erről majd az azzal kapcsolatos visszatekintő során bővebben beszélünk. Felmerül, hogy vajon kinek lehet ajánlani a Daredevilt: én azt mondom, bárkinek. Habár nem éppen egy kommersz sorozat, így nem biztos, hogy minden nézőnek befog jönni, de a sokrétűsége miatt egy próbát mindenképp megér.

Boldizsár István