Néha futni kezdesz, mielőtt járni tudsz.
2018. április 26-án érkezik a hazai mozikba, egy héttel az amerikai premier előtt a Bosszúállók: Végtelen háború. Ahogy korábbi posztjainkban utaltunk már rá, ha szilveszter hétvégéjén elkezdünk hetente újranézni egy Marvel Moziverzum filmet a 2008-as Vasembertől kezdve, akkor pont végzünk a harmadik Bosszúállókig. Legújabb írásunkkal nem kis fába vágtuk a fejszénket, ugyanis ez az első darab az “Út a Végtelen háborúig” kritikasorozatunkból, melynek keretein belül hétről hétre az éppen soron következő filmet elemezzük ki nektek. A szokásos formátumtól eltérően nem részletes filmkritikákat olvashattok tőlünk - habár lesznek ilyen részei is az írásoknak -, igyekeztünk ugyanis kitérni a film körüli egyéb érdekességek bemutatására, valamint persze az univerzumépítésben közrejátszott szerepére egyaránt. Fogadjátok első írásunkként tehát Vasember kritikánkat!
Előzmények - a Marvel Studios megalapulása
1996 decemberében a Marvel hivatalosan is csődbe ment. Azon kívül, hogy a képregényes eladásaik sem mentek, a Disney-nek is lógtak egy szerény kis 1,7 milliárd dolláros tartozással. A Marvelnél dolgozók több mint harmadát el kellett bocsájtani, valamint egyfajta végső megoldásként megannyi nem működő ötlet után (Marvel Mánia étteremlánc, interaktív CD-k, gyűjtögethető játékkártyák) saját karaktereik filmes jogainak eladása bizonyult különböző hollywoodi stúdiók számára. Itt vette kezdetét az a jogi herce-hurca, ami azóta is nagy problémája a stúdiónak - habár a Fox felvásárlásával és a Sony-val kötött egyezség alapján ez a kijelentés szerencsére kezd idejét múlttá válni.
Az ezredforduló hozott magával három meghatározó és remekül sikerült alkotást, melyek név szerint a Penge (1998), az X-Men: A kívülállók (2000) és az első Pókember (2002) filmek voltak (érdekesség, hogy a Marvel a három film profitjából összesen 25.000 $-t kapott...) A szóban forgó trió sikerén felbuzdulva egy hollywoodi tanácsadó, David Maisel 2003-ban előrukkolt a nagy ötlettel, miszerint a Marvel ne adja el maradék karaktereik jogát, hanem inkább szálljanak be ők is a filmes bizniszbe. A javaslattól való kezdeti elzárkózás után - a Marvel örült, hogy hét év után végre konszolidálódott az anyagi helyzete, és nem voltak még meggyőzve koránt sem, hogy működni fog ez a képregényfilmes fellángolás a későbbiekben is - Maisel végül addig ütötte a vasat, hogy aztán 2005-ben megalapításra került a Marvel Studios: nem kevés kockázattal.
A Marvel Studios egy deal értelmében 525 millió $-t kapott, cserébe fel kellett ajánlaniuk tíz darab, még a Marvel tulajdonában álló karaktert, név szerint Amerika Kapitányt, a Bosszúállókat, Sólyomszemet, Nick Fury-t, Fekete Párducot, A Hangyát, Köpenyt és Kardot, Doctor Strange-t, a Power Pack-et és Shang-Chi-t (Vasember jogai a New Line Cinema-nál voltak ekkor még). Vagyis ha első filmjeik anyagi bukásként lesznek elkönyvelve és nem tudják visszafizetni a kapott összeget, akkor ezek a karakterek is mennek a “levesbe”. A független stúdió élére azt a Kevin Feige-t nevezték ki, aki Arad oldalán producerként már az X-Menen dolgozott korábban. Feige látta, hogy a náluk lévő tartalmak anno a klasszikus Bosszúállókat alkották és az álma az volt, hogy egy nap egy közös filmbe összehozza a hősöket, akik önálló kalandjai egy univerzumban játszódtak volna.
Előzmények - "Néha futni kezdesz, mielőtt járni tudsz"
Feige-ék a Marvel Studiosnál Vasemberrel szerették volna kezdeni ezt az univerzumépítést, akinek a filmes jogai visszakerültek a NLC-től 2006-ban. Amerika Kapitányról még élt a fejekben a régi tévés filmek borzasztó emléke, a Hulk már megélt egy próbát nem is olyan régen 2003-ban, Thort pedig annyira nem ismerte a nagyközönség és túlzottan merész próbálkozás lett volna első filmként bevállalni.
A fejezet címéül adott idézet tökéletesen bemutatja Feige-ék mentalitását a filmmel kapcsolatban. Miután megszerezték a jogokat és a rendezőt az akkoriban még csak feltörekvő Jon Favreu személyében, aki korábban a 2003-as Fenegyerek filmben is szerepelt, több, mint harminc forgatókönyvíró mondott nemet a projektre… Egy totál független, korábbi filmeket felmutatni képtelen stúdiónál bevállalni egy relatív ismeretlen szuperhős filmjét? Kösz, de ezt inkább nem!
Végül nagy nehezen sikerült megtalálni az írókat, de a kockáztatás még itt sem ért véget: a főszerepre azt a Robert Downey Jr-t szerezték meg, akit az előtte lévő pár évben magánéleti botrányairól és drogügyeiről ismert leginkább Hollywood, valamint a Los Angeles-i rendőrség. Rajta kívül sikerült kifejezetten felkapott neveket találni a többi szerepre, Pepper Potts karakterét Gwyneth Paltrow, Obadiah Stane-t Jeff Bridges, Rhodey-t pedig Terrence Howard játszhatta el. A forgatás 2007 márciusában kezdődött és június végén fejeződött be, hogy aztán rá három hétre a stúdió utazhasson át megkezdeni A hihetetlen Hulk forgatásait. A film 2008. május 2-án került bemutatásra - akkor pedig még nem volt fogalma az embereknek, mekkora lavinát is indít útjára.
"Én vagyok Vasember"
Tony Stark jött, látott és hatalmasat győzött 2008-ban. A film mind óriási kritikai és anyagi siker lett, a Marvel Moziverzum filmjei közül a mai napig a legmagasabb Rotten Tomatoes pontszámot tudhatja be magának.
A produkció szíve minden téren a Robert Downey Jr. alakította Tony Stark. A színész neve azóta összeforrt a karakterrel, karrierje azóta a csillagos egekig szárnyalt. A Trópusi vihar hozott neki ugyanabban az évben egy Oscar-jelölést, később pedig a Sherlock Holmes filmek jóvoltából is kapott alaposan publicitást. Downey sikeresen felülkerekedett sötét múltján, melyből alaposan merített Tony megformálásához - emiatt is lett annyira élethű és organikus a játéka, miközben a vívódó Vasember szerepét öltötte egyre inkább magára.
A karakterek egyébként egytől egyig dicsérhetőek, még a Vasember 2-re lecserélt Terrence Howard is jól szuperál a filmben Rhodey-ként. A kémia Gwyneth és Robert, valamint Favreau (aki Tony barátját és testőrét, Happy Hogan-t játssza) között remekül működik, élvezet nézni minden közös jelenetüket. Ehhez alaposan hozzátesz az a szurkálódós, egysoros, “ostorszerű” humor, ami nélkül Tony nem is igazán lenne önmaga.
Számomra a film igazán kiemelkedő pontja a Vasember páncél és perszóna megformálása. Nagyszerűen mutatták be a tervezés menetét a legelső tollvonástól, Tony barkácsolós jeleneteit a műhelyében a mai napig szívesen nézem újra. Valahogy megfogták az egész mérnöki vonalát a karakternek és szórakoztatóvá tették úgy, hogy Downey igazából végig egyedül, egy-egy robottal vagy épp központi számítógépével, Jarvis-szal beszélget. A már működőképes páncélt is élvezet figyelni, jó a CGI és az akciójelenetek is kifejezetten menőre sikerültek.
Óriási jellemfejlődésen megy keresztül Tony a film során, és hiába egy zseni multimilliárdos, a közönség mégis tud vele azonosulni a belső és külső problémái miatt, amik hétköznapi emberré teszik a szemünkben. A történet korrekt és teljesen rendben van, utólag sokadjára újranézve a megannyi eredetsztori mellett a piacon valószínűleg már nem jelent akkora újdonságot, de ahogy írtam és írom már sokadjára, ezt a filmet abszolút Downey alakítása emeli ki a “jó”-ból a “nagyszerű” kategóriába.
Hátrányként felhozható, hogy a film végi csata Obadiah Stane ellen sajnos kissé kiábrándítóra sikerült, cserébe a záró jelenet a sajtókonferenciával és a méltán elhíresült “Én vagyok Vasember” sorokkal kárpótol minket - hisz ekkor még nem szoktunk hozzá közel sem, hogy egy szuperhős felfedi a titkos személyazonosságát.
"Ön egy nagyobb univerzum részévé vált, csak még nem tud róla"
A forgatás vége felé Samuel L. Jackson ügynöke felhívta Kevin Feige-t azzal a szöveggel, hogy “Hé, nincs esetleg valami szerepetek Sam-nek?” Nos, akadt: óriási titoktartás övezte a színész érkezését a forgatási helyszínre, takarták minden paparazzi elől, hogy leforgathassa azt az egyperces, stáblista utáni cameo jelenetét, ami gyakorlatilag mindent megváltoztatott Hollywoodban.
“Várjunk… Nick Fury? Akkor itt lesznek mások is, nemcsak Tony?” A közönség kérdésére végül A hihetetlen Hulk végén kaptunk választ, de erről részletesen majd abban a cikkünkben olvashattatok.
Feige-ék álma már az első Vasember filmben elkezdett formát ölteni. Ekkor még az univerzumépítést alacsony fordulatszámon járatták, egy helyét önállóan is megálló Vasember filmet szerettek volna elhozni a közönségnek első körben. Na persze sikerült azért belerakni egy S.H.I.E.L.D. jelenlétet, valamint Kapitány pajzsának replikája is megbújik Tony műhelyében, az igazi nagyágyút mégis a stúdióra azóta elhíresült, stáblista utáni jelenetekre tartogatták Nick Fury feltűnésével és egy nagyobb univerzum elhintésével a háttérben.
A Vasember egy szilárd alap, aminek köszönhetően lassan húsz felé ér a Marvel Moziverzum listájába tartozó filmek száma. Ahogy írtam, szólóban is lehet élvezni és nem kell hozzá a többiek ismerete, ami valószínűleg egészen máshogy alakult volna, ha nem Robert Downey Jr-t kasztolják anno a szerepre.
Mi lassan tíz éve imádtuk, és a mai napig szívesen újranézzük a szerkesztőséggel – indítsuk hát vele 2018-at!
92%
Goretity Dániel
